Tiszta víz a természetben – avagy igyunk-e a források, patakok vizéből?

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de egy túra vagy kirándulás során mindig nehéz pontosan megsaccolni, mennyi vizet érdemes magunkkal vinni. Főleg ha gyerekekkel túrázik az ember, hajlamos túlbecsülni a szükséges víz mennyiségét, amit persze apukának és anyukának kell végül magára aggatni.

Ha a nap végére marad 1-2 liter víz, akkor legközelebb annyival kevesebbet cipel az ember magával – mondván a múltkor ennyi is elég volt. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a következő túrán hirtelen kimelegszik az idő, vagy csak éppen a szintemelkedés nagyobb és még félúton sem járva facsarjuk ki az utolsó csepp vizet a kulacsokból.

Sok tapasztalat és rutin kell ahhoz, hogy pontosan belőjük az ideális vízmennyiséget, ami fedezi a napi szükségletet. Szerencsére hazai tájakon maradva viszonylag egyszerű az utánpótlást megszerezni, azonban semmiképpen nem segíti a tervek megvalósítását, ha ez miatt kell rendkívüli kitérőt tenni.

A tiszta ivóvíz a legfontosabb túra felszerelés!

Anélkül, hogy hosszasan ecsetelnénk az ivóvíz élettani hatásait, mindenkinek egyértelmű, hogy ivóvíz nélkül először csak a morál romlik rohamosan, később azonban már megjelenhetnek a vízelvonás fizikai tünetei is. Egyszerűen a civilizált ember számára megszokott (milyen szerencsések is vagyunk itt Európa közepén), hogy akkor iszik, amikor megszomjazik – elegendő csak megnyitni a csapot.

A természetben persze már nem ennyire egyszerű megoldani a dolgot. Abból és annyit ihatunk, amit és amennyit magunkkal vittünk. Illetve amihez hozzá tudunk jutni útközben. Ha utunk a civilizáció közelében visz, akkor tehetünk kitérőt egy település felé, ahol megtölthetjük a kulacsokat, vagy vásárolhatunk ásványvizet. A cukros üdítők és gyümölcslevek hirtelen jó ötletnek tűnhetnek a hűtőpultban, plusz energiát is adhatnak, azonban annyi cukrot tartalmaznak, hogy végül kegyetlenül vezekelünk, ha engedünk a csábításnak. Aki egyszer is megpróbálta ezt komoly fizikai terhelés közben, azok tudják miről beszélek. A többieknek elég annyi, hogy nem jó ötlet! Maradjunk a víznél, az a legjobb ilyenkor!

Na de mi a helyzet akkor, ha messzire vezet az utunk bármilyen lakott területtől?

Ebben az esetben vagy bőven számoljuk a vízszükségletet, így adott esetben extra terhet vállalunk, vagy megpróbálunk pontosan kalkulálni és felkészülünk egy „B tervvel”, amennyiben elszámoltuk magunkat.

A természetben sok helyen találhatunk vizet. Sok patak, folyó vagy tó akadhat az utunkba. Néhányról első látásra sem jutna eszébe az embernek, hogy ivóvízként tekintsen rá. Viszont egy forrás, vagy tiszta vizű patak elsőre jó ötletnek tűnhet…

Ihatunk-e a patak vagy forrás vizéből?

Ami aranyszabályként lebegjen a szemünk előtt: az állóvizek szinte soha nem alkalmasak fogyasztásra, még forralás után sem! Tűnjenek is bármilyen tisztának. Forralással a kórokozókat ugyan eltüntethetjük belőle, azonban az összes szennyeződés az álló vizekbe mosódik bele, ami a mezőgazdaságból vagy egyéb környezetszennyezésből származik. Ezeket a nehézfémeket, nitrátokat és más finomságokat forralással nem tudjuk elbontani.

Ha vizet kell szereznünk, akkor a kiindulási „nyersanyag” mindenképpen folyóvízből (patak, forrás) vagy csapadékvízből származzon.

Sajnos ezekben a vizekben sem lehet ma már annyira megbízni, hogy gondolkodás nélkül megtöltsük vele a kulacsokat! Egyedül a kémiai szennyeződésnek lehet kisebb az esélye, azonban számtalan kórokozó él ezekben a vizekben is, melyek közül néhány igen komoly betegséget okozhat. Gondoljunk csak arra, hogy a vadon élő állatok is itatóhelyként (sőt néha dagonyaként) használják ezeket.

Nem tudhatjuk, hogy egy patak felsőbb szakaszán éppen milyen szennyeződés kerülhetett a vízbe (állati ürülék, állati tetem, stb.). A legveszélyesebb kórokozók, amelyek az élő vizekben előfordulhatnak a vírusok, baktériumok, spórák és féreg lárvák. Legtöbb gondot a cryptosporidium parvum nevű parazita és a giardia lamblia cisztája okozhatja. Ezek felelősek a hasmenéssel járó bélfertőzések nagy részéjért is. Ezek mellett azonban akár komolyabb kórokozót is megihatunk a vízzel, például vérhast is kaphatunk.

Forraljuk fel a patak vagy forrás vizét!

Amit minimálisan meg kell tennünk, hogy a potenciális kórokozókat elpusztítjuk. Ha más megoldás nincs, forraljuk fel a vizet! A forrástól számítva legalább 10 perc szükséges a kellő hatáshoz! Persze nem feltétlenül van nálunk erre alkalmas edény, illetve tüzet is egyre kevesebb helyen rakhatunk. Ilyenkor tehet jó szolgálatot például egy Kelly Kettle kempingfőző. Forralással azonban a kémiai szennyeződések a vízben maradnak!

Ivóvíz kémiai fertőtlenítéssel

Ha voltunk olyan előrelátók, és csomagoltunk vízfertőtlenítőszert (általában tabletta formában kapható) akkor mellőzhetjük a forralást. Dobjunk az adagolási útmutató szerinti tablettát (általában valamilyen klór származék) a kulacsba, majd várjunk türelmesen. Legtöbb tablettának minimum 3-4 órára van szüksége helyes adagolás mellett, hogy kifejtse a hatását. A végeredmény egy enyhe mellékízzel rendelkező, kórokozómentes (pontosabban csökkentett) víz lesz a kulacsunkban. Az esetleges kémia szennyezőkre ennek nincs hatása – sőt magunk is adagoltunk hozzá egy keveset.

Víz fertőtlenítés UV sugárzással

Újabban csúcstechnológiás UV fertőtlenítőket is lehet vásárolni, melyek ugyanazt a munkát végzik el, mint a nap, csak sokkal gyorsabban. Elemmel működő UV-C spektrumú lámpák ezek gyakorlatilag. Kinyírnak minden életet a vízben, amennyiben betartjuk a kezelési utasítás hatóidőre vonatkozó előírását. Sokkal gyorsabb módszer az előző kettőnél, nincs utóíz, nem kell tüzet rakni (és megvárni míg lehűl a víz). Gyors és egyszerű megoldás, csak ne éppen a legrosszabbkor fogyjon ki az elem! A kémiai szennyeződésekkel ez sem tud mit kezdeni.

Víztisztítás profi vízszűrővel

Az általam legjobbnak tartott megoldás, ha egy direkt erre a célra kialakított túra vízszűrőt teszünk a hátizsákba. Ebből számtalan jobb-rosszabb fajta létezik. Tömegük általában csekély, akár zsebben is elférnek. Ami miatt mi ilyet használunk az az, hogy a kórokozók mellett a vegyi szennyeződések nagy részét is kiszűrik a vízből.

Akár pangó vízből, vagy tóból is képesek ivóvizet előállítani, még akkor is, ha egyébként olyan visszataszítóak, hogy a lábunkat sem tennénk szívesen bele!  A víznek semmi mellékíze nincs, nem kell várni, nem kell tüzet gyújtani.

A sok különböző víztisztító közül mi a Sagan Xstream víztisztító mellett kötöttünk ki. Többet is kipróbáltunk, amelyeknek hatékonyságával nem volt gond. Azonban mindegyik a szívószál formát erőlteti, ami azzal jár, hogy bele kell hajolni teljesen a néha nem túl guszta vízbe, hogy ihassunk belőle. A Sagan Xstream hosszabb vezetékével ezt elkerülhetjük. Ha a kis kézipumpát is magunkkal visszük, akkor a kulacsokat is teletölthetjük, ami fontos előnye. A többi általunk próbált víztisztító ezt nem tudta.

Rövidebb, egy napos túrán, vagy utazás közben jól jöhet olyan kulacs is, melyben vízszűrő található. Ennek hátránya, hogy korlátozott mennyiségű vizet tudunk egyszerre tisztítani, illetve higiéniai okokból minden személynek külön kulacs kell. Az így tisztított vizet csak közvetlenül ivásra használhatjuk, a kulacsból nem tudjuk főzőedénybe áttölteni a tiszta vizet. Ettől függetlenül javasoljuk a Sagan Journey viztisztítós kulacsokat!

Iható-e a csapadékvíz?

Röviden: közvetlenül nem javasoljuk! Ha sikerül is valamiben felfogni a csapadékvizet közvetlenül, akkor is számtalan szennyeződés kerülhet bele, mire leér a földre. Ezek általában ráadásul vegyi anyagok, korom, stb.

Gondoljunk csak arra, hogy eleve az esőcseppek is úgy jönnek létre, hogy valami levegőben lebegő szennyeződésen kezd el kicsapódni a pára. Ez többnyire (magasságtól függően) a légi vagy földi közlekedés által a levegőbe eregetett korom, erőművek és gyárak által kibocsátott szennyeződés, vagy természetes por és homok lehet. Illetve legutóbb csapadékképző baktériumok jelenlétét és szerepét is kimutatták a meteorológusok.

Szóval ezeknek sem árt egy víztisztítós kezelés a fogyasztás előtt, akár esőről, akár olvasztott hóról van szó!

Összegezve az eddigieket elmondhatjuk, hogy a tiszta víz nélkülözhetetlen felszerelés, amelyből vagy bőségesen vigyünk magunkkal, vagy szerezzünk be valamilyen készséget, amellyel megtisztíthatjuk amit találunk a természetben. Tisztítás nélkül ne fogyasszunk el semmilyen vizet, tűnjön az bármilyen tisztának is!

Ez hatványozottan igaz a gyermekek esetében! Ameddig a felnőtteknek adott esetben nem okoz gondot, ha kortyolnak egy patakból, a gyermekek sokkal érzékenyebbek lehetnek a cryptosporidium vagy giardia fertőzésekre! Ezek csúnyán tönkretehetnek egy szépnek induló kirándulást, kezelésük akár hetekig is tarthat.

X